A tengerjog fejlődése az ókorban

Valószínűsíthetőleg már korábban akadtak szabályozások a tengeri és szárazföldi hajózást illetően. Az ókori Egyiptomból ránk maradt régészeti leletek alapján biztosan tudjuk, hogy mind a belvízi, mint a tengeri közlekedést érdeklődésük középpontjában állt. Ezek fontosságát  pergament tekercsek, falfeliratok, falfestmények, fennmaradt leírások és ábrázolások bizonyítják. I. e. 2000-1500-ből már találtak fali rajzokat, melyeken az egyiptomiak kifejezett hajózható eszközöket ábrázoltak.

A Nílus torkolatában a Földközi tengernél például jelentős gazdasági és szállító forgalom is mozgott. Ebben a korban Egyiptom annyira kiterjesztette hegemóniáját a napjainkban sokszor Közel-Keletnek nevezett térségre, hogy más népek csak nehezen vagy egyáltalán nem is tudtak érdekeiknek érvényt szerezni.[1]

A hajózás történetében úttörőnek számító Fönícia a korszak jelentős hatalmaihoz hasonlóan érdekeltté vált egzotikumok, luxuscikkek, az országban ismeretlen termékek beszerzésére és kereskedésére, értve ezalatt fémeket, állatokat, rabszolgákat és más egyéb cikkek. A kialakuló tengeri kereskedelemben így jutott fontos szerephez: Büblosz, Szidón, Türosz.[2]

Az első írott tengeri kodifikáció már az ősi Babilonban is megjelent. Hammurápi i.e. 1780 körül keletkezett törvénykönyve foglalkozik részletekbe menően a tengerjoggal kapcsolatos kérdésekkel. Kitér a hajókészítő felelősségére, részletezi a garanciális szabályokat, meghatározza a tengeri bérletet és azzal kapcsolatos ügymenetet.[3]

A korszak jelentős írásos forrása i.e. 1500-ból Manu törvényei, melyben vizsgálják a tengeri szállítási szabályok megszegése esetén alkalmazható jogérvényesítési módokat.[4]

Az első ismert vízi csata az Egyiptomi Középbirodalom idején i.e. 1186 körül zajlott le, amikor III. Ramszesz fáraó visszaverte a Nílus deltájába betörő tengeri népek támadását.[5]

Az ismert ókori források bizonyítják, hogy akkoriban az államok elsősorban a hajózási jog magánjogi vonatkozásaira helyezték a hangsúlyt. Emellett azonban foglalkoztatta őket a szuverenitás kérdése is.[6]

Az ókor nagy gondolkodói közül Thuküdidész,[7] Euzébiusz tengeri dominancia morális kérdésével, míg az I. században Plutharkosz[8] a tengeri kalózkodás kérdésével és ez elleni fellépéssel foglalkozott. Ezek a tanulmányok az állam közhatalmi érvényesülésének bizonyítékai a tengeren.[9] A görögöknél először Polükratész (i.e. 538-522 között uralkodó türannosz) és Herodotosz[10] beszélt a tengerek fölötti uralomról, megállapításaikat azonban az adott kor szellemisége alapján kell értelmezni. Náluk a tengeri feletti uralomnál, inkább a hegemonikus uralomról beszélünk.[11]

A görögök és a rómaiak se igényelték a mai szuverenitás fogalmát a tengerek felett. A görögök által kialakított szokásjog kizárólag a tengeri kereskedelmet szabályozta. Ezt az irányt vitték tovább a rómaiak is. A két ókori birodalom felfogása az volt, hogy az állam hatalma a tengerpartnál véget ér, a parti sáv nem lehet senki tulajdona, ezért mindenki szabadon használhatja.[12]

A III. században Ulpinianus[13] szerint: „mare quod natura omnibus patet”, azaz a tenger természeténél fogva mindenkié. Hozzá csatlakozott a II. században Marcianus is, aki Ulpinianus tanítását erősítette meg. Celsus ebben a kérdésben úgy vélekedett, mint elődei, ő azonban egy érdekes hasonlattal a levegőhöz hasonlította. Véleménye szerint a levegő használatát sem lehet uralom alá hajtani, senki sem terjesztheti és befolyásolja a használatát.[14]

A római jog szerint a partvidék és a tenger mindenki által használható, az állam szuverenitásának a határa ott ér véget, ahol dagálykor a víz eléri a szárazföldet. Ha valaki ezen a területen kunyhót épít, amely ettől a víz felé esik, akkor azt mindenki köteles tűrni. Ebben az esetben az építő tulajdonjogot szerez az épületen egészen addig, amíg az fennáll, vagy el nem hagyja, ez utóbbi esetekben a terület ugyanis újra a közösségé lesz.[15]

Az I. században Antonius Pius (138-161)[16] császár kimondta, hogy ő maga a föld ura, de a tengereknek a jog az uralkodója.[17] Ez a kijelentés is arra utal, hogy egy uralkodó, egy állam Imperiuma alá sem lehet hajtani ezeket a területeket.

A római birodalomban nem volt szükség a tényleges szuverenitás deklarálásának, hiszen a korban a római tengeri flotta gyakorolta a Földközi tengeren a kizárólagos hegemóniát.[18]

A Római Birodalom felbomlását követően az európai államok között vita alakult ki tengeri a útvonalakról, azok biztosítása, halászati jogok, adóztatás és tranzitdíjak tekintetében. Ez a vita odáig terjedt, hogy a XIII.-XIV. századra a parti államok elkezdték kiterjeszteni szuverenitásukat a part menti sávokra és megjelentek az első tengeri területekre irányuló igények.[19]

Jusztiniánusz (i. e. 483-565) bizánci császár törvénykönyve a hajótulajdonosok védelmén kívül szabályozza még részletesen azt az esetet is, amikor szállítás közben olyan körülmények alakulnak ki, ami miatt meg kell szabadulni az árutól, illetve a tengerbe kell dobni.[20]

„A hajózással összefüggő joganyag tovább élt az ún. Rodoszi Tengeri Kódexben.”[21] A Kódex a Bizánci Birodalom tengeri kereskedelmére és hajózására, valamint a kalózok elleni védekezésül szolgáló biztosításokra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Ezt a VII. századi munkát tekinthetjük az első tengerészeti törvénykönyvnek, amely jelentősen befolyásolta a későbbi századok tengerészeti joganyagát, és elsősorban az itáliai városállamok kereskedelmét.[22]

Források:

[1] Marjai Imre: Nagy hajóskönyv. Móra, Budapest, 1981.

[2] Jelenleg Libanon területén elhelyezkedő városok.

[3] Hammurabi’s Code of Laws (circa 1780 B.C.) The Admiralty and Maritime Law Guide. Virtual Library. http://www.admiraltylawguide.com/documents/hammurabi.html (Letöltés ideje: 2017.12.03.), tengerjoggal foglalkozó részek 235-240, 275-277 törvénycikk; http://mek.niif.hu/07200/07287/07287.pdf (Letöltés ideje: 2017.12.03)

[4] Csatlós: i. m. (2012), 2. o. Lásd még: The Laws of Manu (Manusmriti) (1500 B.C. to 200 A.D.)The Admirality and Maritime Law Guide, Virtual Library. http://www.admiraltylawguide.com/documents/manu.html  (Letöltés ideje: 2017.12.14)

[5] Wilkinson, Tpby: The Rise an Fall of Ancient Egypt, 2010

[6] Csatlós: i. m. (2012), 2. o.

[7] Thuküdidész: (i. e. 460 körül – i. e. 395) görög történetíró, Thuküdidészt a tudományos történetírás atyjának is nevezik. Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó 1978.

[8] Plutarkhosz (46/48 – 125/127) görög közép-platonista krónikás, életrajzíró. http://mek.niif.hu/01300/01391/html/vilag021.htm (Letöltés ideje: 2017.12.03)

[9] Thurman, A. E.: The Justification of the Law of the Sea in Early Modern Europe. Ph.D. Dissertation, University of Michigan, 2010. www.deepblue.lib.umich.edu/bitstream/2027.42/78958/…/thurmanm_1.pdf

(Letöltés ideje: 2017.12.03.) 56. o.

[10] Hérodotosz: (i. e. 484 körül – i. e. 425 körül) görög történetíró. http://mek.oszk.hu/00400/00466/00466.htm (2017.12.03)

[11] Thurman, A. E.: i. m. (2010), 57-58. o. Hivatkozza: Csatlós: i. m. (2012), i. m. (2012), 2. o.

[12] Csatlós: i. m. (2012), 3. o. Hivatkozza: Thurman i.m. 59.o.

[13] Domitius Ulpianus (meghalt 228-ban), föníciai származású római jogász, az öt római remekjogász, azaz a későbbi korok által legtöbbre becsült (római) jogtudósok egyike. Földi András és Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó), 2012

[14] Csatlós Erzsébet: i.m. (2012), 3. o.

[15] Thurman: i.m. 56-57. o. Hivatkozza Csatlós: i. m. (2012), 3. o.

[16] www.ancient.eu/Antonius_Pius

[17] Thurman: i. m. 59. o. Hivatkozza: Csatlós: i. m. (2012), 3. o.

[18] Thurman: i. m. 59. o. Hivatkozza: Csatlós: i. m. (2012), 3. o.

[19] Pardo, Avid: The Law of the Sea: Its Past and Its Future, in Oregon Law Review, Vol. 63. (1984), 7. o. Hivatkozza: i. m. (2012), 3. o.

[20] Justinian’s Digest (529 – 565 A.D.) XIV. könyv, I-II. Cím. The Admiralty and Maritime Law Guide. Virtual Library. http://www.admiraltylawguide.com/documents/digestxiv.html (Letöltés ideje: 2011.12.19.)

[21] Csatlós i. m. (2012), 4. o.

[22]Agyebeng, Kissi: Theory in Search of Practice: The Right of Innocent Passage in Territorial Sea, in Cornell Law School, Digital Repository, Graduate Students Papers, Paper 9. 2005. http://scholarship.law.cornell.edu/lps_papers/9 (Letöltés ideje: 2017.12.14.) 7. o.

Vissza Tovább

No Comments

Post a Comment