Inter Caetera bulla és a Tordesillasi Szerződés

Az első nagyobb, nemzetközi szintű szabályozás I. Sándor pápa 1493. évi Inter caetra bullája, mely a Tordesillasi Szerződésnek előfutára volt.  A pápa ebben a dokumentumban, az egyház fennhatóságára kitérve felosztja Spanyolország és Portugália között a világot és utasításokat ad. Ahogy fogalmaz:[1] 

„…szent engedelmességnek köszönhetően parancsolunk benneteket, hogy a helyiségekben az összes kellő gondosságot alkalmazva, amint azt is ígéred – és nem kétlem, hogy ott betartod a hűséged és a szellem királyi nagyságának megfelelően – meg kell nevezned a fent említett országoknak és méltó, isteni félelmetes, tanult, képzett és tapasztalt embereket, hogy a fent említett lakosságot és lakosokat a katolikus hitbe utasítsák, és jó erkölcsben állítsák fel őket. Továbbá, a későn elítélendő büntetés alól ipso facto felmerülése esetén, ha valaki így sértené, szigorúan megtiltjuk minden személynek, akár császári és királyi, akár bármilyen birtok, fokozat, rend vagy állapot, mindenki számára, hogy mernék, anélkül, hogy különleges engedéllyel vagy a fent említett örököseivel és jogutódjaival szemben, kereskedelmi vagy egyéb okokból a szigetekre vagy a szárazfölddel szemben, amelyet nyugatra és déli irányban talál és megtalálható, fedezhető fel és fedezzen fel, nyugatra és délre egyenes az északi sarktól az antarktiszi pólushoz, függetlenül attól, hogy a szárazföldek és a szigetek találhatók-e és megtalálhatók-e India irányába vagy bármely más negyed felé, az említett vonal pedig száz liga felé haladjon nyugatra és délre, az előzőekben említettek szerint, az Azori-szigetekről és a Zöld-foki-szigetekről ismert szigetek bármelyikéről; az apostoli alkotmányok, szertartások és egyéb rendeletek ellenére.”[2]

A Tordessilasi Szerződés ezen bulla ratifikációja volt, amiben a felek megegyeztek egymás között is, az alábbiak szerint:

„A magas szerződő felek meghatalmazott képviselőik útján a már felfedezett és a jövőben felfedezendő szigetekkel és földrészekkel kapcsolatban felmerült kétségek és viták eloszlatására megállapodtak és megegyeztek abban, hogy sarktól sarkig, azaz az arktikus sarktól az antarktikus sarkig, északtól délre egy egyenes vonalat húznak a Zöld-foki-szigetektől 370 legua (kb. 2000 km) távolságra nyugat felé. (…) Mindazok a szigetek, illetve szárazföldi területek, amelyeket Portugália királya, illetve az ő hajói felfedeztek, vagy fel fognak fedezni, e határvonaltól keletre, illetve azon belül északra, vagy délre, az említett portugál király úr és az ő utódai örökös tulajdonába mennek át. Azok pedig, amelyeket Kasztília és Aragon királya és királynője, illetve az ő hajóik az említett határsávtól nyugatra fedeztek fel, vagy fognak felfedezni északon, vagy délen, az említett király úr, illetve királynő és az ő utódai örökös tulajdonába mennek át.”[3]

A szerződés valójában csak két évtizedre tudta megoldani, hogy egyfajta nemzetközi szabályozás uralkodjon a tengereken. Utána a folyamatos felfedezések következtében, a területszerzési igények is egyre jobban kiteljesedtek, ami a szerződés módosításához vezetett. 1529-ben, a Zaragozai Szerződéssel kiterjesztették a Tordessilasi alapokat, melyben a föld másik féltekén, az indonéz szigetvilágon keresztül is meghúzták az érdekhatárt.[4]

Vissza Tovább


Források:

[1] Várkonyi Gábor: A tordesillasi szerződés, Történelmi olvasókönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994, 113-114. o.

[2] Papal Encyclicas Online – Inter Caetera – Division of the undiscovered world between Spain and Portugal Pope Alexander VI – 1493. május 14. http://www.papalencyclicals.net/alex06/alex06inter.htm (Letöltés ideje: 2017.12.20)

[3] Gracianskij, N. P.; Skazkin, Sergej Danilovic; Borzsák István; Gyóni Mátyás; Mezey László: Középkori történeti chrestomatia. Bp, 1956. Tordesillasi szerződés 3. kötet 14-16 o.

[4] Várkonyi: i.m., 113-114. o.

No Comments

Post a Comment