További szabályozások és kísérletek

Az ipari forradalom megjelenésével egyre erősödtek a különböző tengeri és hajózási kodifikációs kísérletek. Rendezték nemzetközi szinten a hajózás biztonságát, a hajók megkülönböztetését, a kommunikációjukat és az egészségügyi kritériumokat is. A korban Nagy Britannia volt a domináns nagyhatalom, ami a különböző kodifikációkban és kodifikációs kísérletekben is megmutatkozik. [1]

A XIX. században megnőtt a tengereket járó hajók száma, illetve a francia és brit szabályozások fejlődése az egységesítés igényét is magával hozta. Az első nemzetközi szerződés Nagy-Britannia és Franciaország között 1848-ban született a gőzhajók kivilágításáról és fényjelzéseiről, amely inkább két ország közti szerződés volt, mint nemzetközi érvényű előírás. Egy másik megállapodás keretében 1862-ben megszületett az első, tengeri útvonalakat egységesen szabályozó egyezmény.

1870 és 1947 között több nemzetközi hajózást szabályozó egyezmény kötetett.

Ilyen például az 1879. évi Londoni Egyezmény a hajók nemzetközi jelzéseiről, 1881-ben egyezmény született a postagőzösök egészségügyi követelményeiről és navigációs biztonságáról. Az 1906-os berlini konferencián, a hajókon alkalmazott, vezeték nélküli telegráfok használatát szabályozták. 1910-ben két nemzetközi egyezmény is született: az egyik a hajók ütközéséről, a másik a tengeri életmentésről és segítségnyújtásról. 1919-től tudták életbe léptetni a mai tengerhajózás egyik alapszabályának számító Életbiztonság a Tengeren (Safety of Life at Sea – SOLAS) egyezményt, melyet a Titanic katasztrófája után dolgoztak ki. Tengeri jelzésekről 1930-ban Lisszabonban, a tengeri bójákról és kitűzésről 1936-ban Genovában születtek nemzetközi egyezmények, az Oszlói Konvenció 1947-es pedig a hajók hordképességét[2] meghatározó regisztertonna rendszert határozta meg.[3]

Vissza Tovább


[1] The British Empire – Where the sun never sets, http://www.britishempire.co.uk/ (Letöltés ideje: 2017.12.20)

[2] Hordképesség: a hajóba berakható tömeget méri tonnában. A bruttó hordképesség a teljes teherbírást jelenti, amibe az árun kívül a gépek, berendezések, üzemanyag is beletartoznak, míg a nettó hordképesség csak a hasznos kapacitást (a szállítható rakomány tömegét) fejezi ki.

[3] United Nations – National Legislation and Treaties Relating to the Law of the Sea, 1980. 3. kiadás

No Comments

Post a Comment