Az 1930. évi hágai konferencia kísérlete

Hágában 1930-ban került sor nemzetközi konferenciára, melyen a három jogterületet kívántak szabályozni: az állampolgárságot, államok felelősségét és területi vizek kérdését. Tengerjog szempontjából olyan fontos kérdések kerültek napirendre, mint az államok joghatósága a parti tengeren és a tengerfenéken, szabályozás tárgyát képezte még a hajózás szabadsága és az áthaladási jog. A konferencián 47 állam vett részt, a Szovjetunió csak megfigyelő volt.[1]

A rendezni kívánt, legnagyobb vitára adó kérdéskör a parti államok fennhatóságának kérdése volt.

Kétfajta gyakorlaton alapulva kísérelték meg e probléma megoldását. Az első, az úgynevezett „ágyúlövés” szabálya, mely szerint a parton elhelyezett ágyúk lőtávolságáig gyakorolhatja a parti állam uralmát. Ezt a gyakorlatot követte nagyon sokáig Hollandia és Franciaország is. A másik megoldás a skandináv országokban volt jellemző, ahol a parti tenger határát kijelölték a tengerparttól meghatározott pontban, ami általában 3 mérföld volt. A 3 mérföld a későbbiekben kevésnek bizonyult, illetve több állam is ellenezte, hivatkozva a terület kis kiterjedésére. Ezek után javasolták, hogy 4, majd 6 mérföldre terjesszék ki a fennhatósági területek partvonaltól számított távolságát. A hágai konferencia tengerjogi szabályozás szempontjából azért volt sikertelen, mert az előbbi gondolatmenetekben a résztvevőknek nem sikerült megegyezésre jutniuk. Teljes sikertelenséggel a hágai konferenciát nem zárult, hiszen a békés áthaladás joga és a hajózás szabadsága elismerésre került.[2]

Vissza Tovább


Források:

[1] United Nations – Documents on the Development and Codification of International Law Supplement to American Journal of International Law, Volume 41, No. 4, 1947. október. Lásd még: Juhász Gyula – Magyarország külpolitikája: 1919-1946, Kossuth Könyvkiadó, 1969.  127-130. o.

[2] Tanaka: i.m., 91-92. o.

No Comments

Post a Comment